Vajudó idők [antikvár]

Részlet: VAJUDÓ IDŐK KÜSZÖBÉN Ezernégyszázharminchét március harmadik napján, este felé egy hajlotthátú férfiember ment a küküllőmenti Bonyha felé vezető úton. Süvegje félrekonyult a sűrűn és megszakítás nélkül hulló esőtől, sarui, bocskorszerű, durvabőr-tákolmányok, cuppogva nyomták szét léptei alól a mély híg sarat. Feketés-szürke, kurta zekéje, szűk nadrágja foltozott, sáros és piszkos volt. Dorongnak beillő, hatalmas tölgyhusángot húzott maga után. Messziről jövő, fáradt embernek látszott s ruházatáról nehezen lehetett megmondani, hogy pór-e, vagy koldus-nemes. A Küküllő partjára ért s fejét előreszegve kereste a gázlót. A folyópart agyagos iszappal kevert homokja lucskosan süppedezett a lábai alatt, napok óta nem jártak erre, mert sehol lábnyom, kerékvágás nem hasította fel a partot. De a túlsó oldalon, a réten, melynek az ősszel csonkig legelt füve, milliónyi apró szálacskából, már szőtte tavaszi szőnyegét, feketére taposott csapás húzódott a falu felé.