Vakrepülés [antikvár]

Részlet a könyvből: Kecskeméti az utolsó fordulóban északról érkezett a kukoricatábla fölé. Megnyitotta a gyomirtó szelepét, a vegyszer bő sugárban hullt alá. A gép egészen alacsonyan szállt, másodpercek alatt végigszórta a táblát, majd felfelé húzott. A munkának vége. A tartály kiürült. A pilóta délnyugat felé fordult. Az életben a legnagyobb dolgok a legegyszerűbbek! Elhatározás kérdése az egész. Fogod az aktatáskád, beleteszed a fogkefédet, a szappant, törölközőt, hozzácsapsz két pár zoknit, néhány inget, a tetejére még odarakod az Igazak ivadékát és a Gyenyiszovicsot, lekezelsz az Öregékkel és elpályázol! Kész. Jelentkezel a Honvédelmi Minisztériumban (esetleg a Malévnél), kérem szépen, Kecskeméti György, tartalékos főhadnagy, szolgálattételre jelentkezem! Ismerem a Dakotákat, a MIG-eket, az IL 14-eet, egészséges vagyok, nős, politikai képzettségem pártfőiskola, kitüntetéssel, egyébként a tiszti iskolát is színjelesen végeztem, aktív tiszti működésem utolsó félesztendejében rajparancsnok voltam R-en. Engedjenek ismét repülni, mert beledöglom! De hát, mondják Meggyespusztán is repülhet. Talán elégedetlenkedik? Dehogy, a világért sem, az elvtársaknak lényegében igazuk van, végtére repülni Meggyespusztán is lehet, valóban. De hogyan? A lökhajtáss pilóta olyan, kérem, mint a sas, sebesen szárnyal, szabadon, magasan. Meggyespustzán műtrágyát szórunk a téeszcsék földjeire meg gyomirtót meg permetlét. Kettő, három, öt méter magasan szállunk, kérem a tevék, bocsánat, mi így nevezzük ezeket a lassú, mezőgazdasági gépeket, a tevék nem bírják a sebességet. Igazi pilóta úgy érzi magát a teve ülésben, mint ... mint mi is? Igen, ez az, mint sasmadár, kérem, sasmadár egy kanári kalickájában. Se ég, se tér, se levegő, se szabadság, se semmi. Csak rácsok. És ami rosszabb, láthatatlan rácsok. Mert a börtön - szerény véleményem szerint, bár eddig még szerencsére nem vitt arra sorsom - akkor jó börtön, ha tilos kilépni belőle. Falak, falak, őrök, rácsok. Masszív, elmozdíthatatlan rácsok. Mi, kérem, kiléphetünk, amikor csak akarunk, otthagyhatjuk Meggyespusztát, de hová? Fussunk neki a vakvilágnak? Megértik az elvtársak ugye?