Vakság [antikvár]

OKTÓBER 18., 9:40Az irodám padlóján térdelek, és a szemeteszsák száját csomózom össze, miközben szokás szerint kipréselem belőle a felesleges levegőt. A takarítók mindig hagynak pluszzsákokat a szemetesvödör alján, így a régit kicserélhetem egy újra, abba pedig beledobhatom ezt. Tapasztalatom szerint így lehet leginkább eltüntetni az undorító alkoholszagot, ha a szemetesbe hányok. Szeretném azt hinni, hogy jobban bírom az italt annál, hogy hánynom kelljen, de valójában az esetek többségében másnap reggel az irodai szemetes előtt térdelek.Samnek hívnak. Pszichológus vagyok, és egy pszichiátriai intézetben dolgozom. A hely nem olyan, mint az Esőemberben vagy az Észvesztőben. Ez Manhattan. Itt nincs zöld gyep meg szépen metszett sövények. Sem széles folyosók és három méter magas ajtók, mint a Száll a kakukkfészkére filmben. Itt fertőtlenítőszer- és rágógumiszag terjeng, mivel rágóillatot kevertek a fertőtlenítőhöz. Fénycsövek világítanak, és mindig rosszak a vécék. Akkora a lift, akár egy reptéri hangár, és mindig tele van. Hat éve dolgozom itt, de még sosem voltam egyedül a liftben. Es mindig akad valaki, aki megnyomja a vészcsengőt.A mennyezetborítás sarkaiban beázás nyomai látszanak. Az ajtókat szürkére festették, ovális ablakaikban drótüveg. Kivéve az irodáknál. Azokban az ajtókban nincs ablak, és a színük halványsárga. Mindegyiken papírlapok lógnak, olyan feliratokkal, mint Ebéd" vagy Megbeszélés" vagy Ne zavarj". Meglehetősen gyakran kell újakat készítenünk, mert a betegek telefirkálják őket.Mindig az az érzésem, hogy amint belép az ember az ajtón, összeszűkül a világ. A külvilág hangjai nem szűrődnek be, és hiába élek a világ