Valaminek történnie kell [antikvár]

Részlet: Első rész 1. Az ébresztőóra rekedt berregése a minden-reggeli végzet határozottságával szakította meg álmát. Pont félhét volt. Máskor ilyenkor még nyujtózott egyet, visszazuhanni akaró szempillákkal ellenőrizte, hogy érzékszervei nem csalnak-e, hogy igazat mond-e a mutató. Most a habozásnak, a változhatatlan való kételkedésnek ez a pillanata elmaradt. Elszántan felrebbent a párnák közül... Két ágy helyezkedett el a szobában egymás mellett, házastársi szomszédságban. A másikban az öccse aludt, kócos, összecsomósodott hajjal, féloldalra fordulva, nyugodt, egyenletes pihegését nem zavarta az éles hang. Mint akibe beidegződött, hogy ez a jel ugysem neki szól. A fürdőszobába szaladt. Ledobta hálóingét és a tuss alá mászott a fürdőkádba. Forró vizet eresztett a vállára, majd kinyitotta a másik csapot is és langyossá hütötte. Most elzárta a meleg sugarat, visszafojtotta a csőbe; mintha jég paskolná a testét, olyan borzongást érzett a hátán és kiugrott a kádból. Valamelyik sportkönyvben olvasta, hogy a reggeli fürdőt hideg tussolással kell befejezni, de eddig soha nem tudta rászánni magát ennek az egészségügyi tanácsnak megfogadására. - majd holnap, - gondolta fanyarul, - ma ez még nagy könnyelmüség lenne.