Válaszok háza [antikvár]

Három, kettő, egy A rügy kipattan, és az aranyeső üde-sárga virágával kiáltja a világnak: látjátok? Minden újra kezdődik! Három, kettő, egy A vaskos kulcs megfordul a kapu zárjában. Talán most indul útjára az igazi életem, gondolja szorongással vegyes izgalommal Veronika. - Mit kezdjek én ezzel a házzal távol a belvárostól? Egyedül bóklásszak az öreg falak közt? - dohogott, amikor szeretett nagymamájától utolsó ajándékként megörökölte otthonát. - Csibém, tudod, hány fiatal ugrálna örömében, ha ölébe pottyanna egy csodás házikó? Te sem gondolhatod, hogy hosszú évekig a barátnőiddel szeretnél szoroskodni abban a szűk bérlakásban - biztatta az anyja, visszaemlékezve rá, annak idején milyen boldogan költöztek első közös otthonukba Gáborral. - Huszonöt éves vagyok, anya, a nagyi pedig hetvennyolc volt. O remekül elbeszélgetett a cseresznyefájával, én biztosan megbolondulnék a harmadik napon, ha csak a falióra ketyegését hallgathatom. Abban mégiscsak igaza lehet, hogy ideje kipróbálnom magam önálló nőként. Furcsa, eddig soha nem hiányzott. Anyáék, majd Andi és Tünde a társbérletben, néhány hetes összebútorozás Kornéllal - majd