Vallató [antikvár]

Lectori salutem! A Kiadó 2001 szeptemberében szólított meg, hogy interjúimból állítsak össze egy kötetre való anyagot Dolgozni kezdtem rajta, s gyűjtögetése, a kéziratok és lapkivágások böngészése közben csodálkoztam rá a rendszerváltás után írt publicisztikai arcélű szövegeim mennyiségére. Számos régi cikkemről megfeledkeztem, idegen anyagokként szembesültem velük, s úgy láttam, hogy eszmefuttatásaim dúsítani fogják és hitelesítik a könyv vázát adó interjúkat, és viszont. így duzzadt könyvem ekkorára, jóllehet csak az ismertté vált anyag jobbik hányadának kegyelmeztem meg. A könyvet mégis egy korábbi, 1968-as elmélkedésem vezeti be. Tanulmányomat mint az Irodalmi Szemle szerkesztője mindjárt a szovjet invázió után írtam, és szellemisége miatt nem vehettem föl köteteimbe, jóllehet azok a magyarországi kritikusok, akik figyelték irodalmunkat, minden könyvemből hiányolták, s lépten-nyomon hivatkoztak rá. Legalább két évtizede nem volt a kezemben, s úgy szembesültem vele, hogy a közelmúltban mint - úgymond - ma is időszerű helyzetelemzés újra megjelent a Patonyföld c. regionális havilap oldalain. Ma érettebben és nyugodtabban fogalmaznám meg, esetleg meg sem írnám, feszült és fontoskodó szöveg, de mint korfestő munka odaülik memoár jellegű dolgaim élére. A szövegeken vajmi keveset változtattam, csak az első közlések tartalmát nem érintő nyelvi és stilisztikai módosításokat engedtem meg magamnak, s néhány szövegem tartalmát kisebb betoldásokkal és egy-két lábjegyzettel egészítettem ki. Cikkeimet és az interjúkat a Kiadó rendelkezésére bocsátottam, így a szerkesztőnek módja nyílt egybevetésükre. Három versemet is cikkeim és vallomásaim közé soroltam. Ezek a szövegeim oly szorosan kötődnek egy-egy publicisztikai munkámhoz, hogy a plaszticitás, a kontextus és érthetőség kedvéért itt is közölnöm kellett őket. Könyvben most jelennek meg először. Úgy érzem, hogy gyűjteményem néhány vonással teljesebbé fogja rajzolni történelmünk, a Kárpát-medence elmúlt hatvan-száz-kétszáz esztendejének arculatát. írás közben mindig két dologra: hitelre és pontosságra törekedtem. Pozsonyban, 2002. április 25-én A szerző