Vallomás az emigrációból [antikvár]

i j Előszó Fehér János könyve több mint fél évszázadot tesz élővé a magyarországi adventmozgalom történetéből, és egyben a magyar történelemből is, életrajzi visszaemlékezés keretében. Amint olvasni kezdjük, hamar rájövünk, hogy egyáltalán nem szokványos életrajzról van SZÓ. Nem a szerző, vagy ő és a családja a főszereplő ugyanis, hanem véges-végig Isten műve, Isten maradék egyházának sorsa és küldetése áll a középpontban. Önmagáról és a családjáról csak annyit mond, ami szorosan kapcsolódik ehhez a fő témához, és ami hitelessé teszi elbeszélését, mert abból a nézőpontból ismerhetjük meg a történteket, ahogyan ő és a családja látták, átélték és átérezték. Egyszer sem téved bele olyan életrajzi részletbe, amely Isten műve szempontjából érdektelen volna. Ezzel adja bizonyságát - közvetetten és akaratlanul, de éppen ezáltal annyira meggyőzően - hogy mennyire őszintén szereti Isten ügyét. Mindenekelőtt ez teszi szimpatikussá és hitelessé ezt a könyvet. További nagy értékének azt tartom, hogy emlékeztet egy nagy igazságra: Isten egyházának történelme soha nem merülhet sem a feledés, sem a hamis értelmezés homályába. Az ősi Izráel számára Isten hitbeli kötelességgé tette történelmük állandó fölelevenítését, újragondolását, tanítását. Ha hisszük azt, hogy a mi adventközösségünk története ugyanannak a korokon és nemzeti határokon átívelő nagy küzdelemnek és szent történelemnek a része, amelybe Izráel története is beletartozott, akkor ránk is érvényes, hogy úgy kell foglalkoznunk az adventtörténelemmel, amint ezt Isten egykor az izraeliták kötelességévé tette. Vagy másképpen fogalmazva azt is mondhatjuk,