Vallomás és körülmények [antikvár]

Részlet a könyvből:Öten kuporogtunk halálos csendben, mozdulatlanul, a műteremfeljáró lépcsője alatt. Apám karórája világított a sötétben: tíz perc múlva kilenc. Visszafojtott lélegzettel figyeltük az utca zaját. Mindjárt zörög a lakat, felszalad a vasernyő. Ha egyetlen rántással, azt jelenti: "Nyugalom, egyedül vagyok." Ha háromszor, szaggatottan rándul: "Vigyázzatok, idegenek vannak itt!""Bunker"-nek hívtuk a kuckót a meredek falépcső alatt. A lépcső az üzlethelyiségből nyílt, a bunker a szűk retusműhelyből, ahol régi filmeket, lemezeket tartottak ezernyi lapos dobozban, mennyezetmagasságú, sűrű polcokon. A bunker belső fala a szomszédos dohányüzlettel volt határos; bejáratát - a retusműhelyből - támasztott, rajztábla nagyságú kartonlemez fedte, melyet magunk után húztunk. A kartonlemezt a préshenger és szélezőgép állványa takarta el.