Válogatott novellák [antikvár]

Amikor megszülettem, olyan feltűnően szép voltam, hogy a főorvos a karjára vett, és szobáról szobára végigmutogatott a klinikán. Azt mondják, még mosolyogtam is, amitől a többi mamák irigyen felsóhajtottak. Ez röviddel az első világháború kitörése előtt történt, 1912-ben, s azt hiszem, ez volt egyetlen teljes értékű sikerem. Ettől kezdve életem folytonos dekadencia. Nemcsak szépségemből vesztettem, fogaimból s hajamból hullattam el, hanem a külvilággal szemben is egyre inkább alulmaradtam. Első írásaimat József Attila közölte a Szép Szóban. Hihetetlen türelemmel foglalkozott legrosszabb novelláimmal is; máig boldoggá tesz, hogy ő volt az első "szerkesztő", akivel dolgom akadt. "Ha azt akarod, hogy legyen belőled valami - intett tréfásan -, maradj mindig életközelben!" Ha csak ez kell az írósághoz, akkor nagyon nagy író lehetek. Élményanyaggal nem bánt fukaron a sorsom. A fasizmus elől bekóboroltam a fél világot, kéthetenként más mesterséget folytatva; alighogy hazajöttem, kivittek a frontra. A voronyezsi összeomlás után ötödfél évig voltam hadifogságban, s amikor végre hazatértem, négy könyv kéziratával a katonaládámban, szinte "bánkódtam", hogy most majd milyen csöndes évek jönnek. Előérzetem nem vált valóra. Örkény István: A "Jeruzsálem hercegnője" elé