Válogatott novellák [antikvár]

ARVA LOTTI - Alszol-e? - A szemem se hunyom le. - Virrad-e vajon? Mintha kakasszót hallottam volna. - Messze még a reggel. - Gyiijtanál gyertyát, Sári, hátha hamarább telik az éjszaka. Nem látsz-e? Oh, be lassan piszmogsz. - Kicsi, nappal se látok Mindjárt Mit érünk a világossággal is. Csendesen terjed el a gyertya fénye. A homály erősebb a nagy szoba szegleteiben, hogysem elűzhetné. A megva-sazott székek, a tengernagy cserefaasztal, a politúros szekrény, a virágos függönyök - alig látszanak. Egyedül a Sári ráncos sárga arcát s sovány - a kék pokróc lombjai alól kilátszó - karjait világítja meg jobban. - Emlékszel-e? Mintha tegnap történt volna, úgy tudom. Még a ruhám színét is látom. Szerdán volt nem csütörtökön szerdán mégis. - Csütörtökön, kicsi. Hetivásár volt, amire bejártak a cigányok. A nagyasszony el akarta hajtani, mert kuruzso-lónak hitte, s reáuszította a kutyát. - Úgy S csak megsimogatta Pásztort, amelyiktől mindenki félt, s az meg se vakkant. Keszkenyőjét leoldotta fehér, gyér hajáról, rongyait a zsákkal letette a konyha küszöbére, s nekem jött egyenesen Te! Még a szemét is látom megigézett. „A tenyerét adja a kisasszonyka, hogy lássa Prédáné." Aztán megdörzsölte kezemet ha rágondolok, még mintha most is sajogna. - „Angyal"-nak hítta, kicsike. Azt mondá: .Jézus, mekkora szerencse vár a kicsi angyalra. Négylovas batáron, mundéros legénnyel viszik a templomba."