Változnak az évszakok [antikvár]

Évszakok Forog az idő kereke egyre gyorsabban; - gyermek voltál nem rég, kacagtál az égre rácsodálkozva a tűnő messzeségre, kialvó gyertyaláng, minek fénye lobban, úgy múlt el tőled a gondtalan gyermekkor ezer apró öröm, viháncoló játék, szerelmek és csókok, mézédes ajándék győzöd majd erővel,- azt hitted még ekkor, de ma már jól tudod, - elrohan az élet, minden esztendővel, megújult tavasszal szomorúság után nevetve vigasztal eléd varázsolva megannyi szépséget: - dermesztő tél után a tavasz melegét, az évszakok csendes, múló változásán elröppent életünk fájó vallomását - emlékét a nyárnak, az ősznek kék egét.