Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Az asszony
A mátraaljai kisded fensík szelíden tükrözteti vissza az augusztusvégi délután napfényét. Egy kis vasúti állomás folyosóján állok s elnézem, hogyan gyűjtik és sorakoztatják a vasúti kocsikat. Pár perc mulva indulunk, akik itt várakozunk. Lehetünk vagy tizenöten.
Öt óra. A kalauz jelzi, hogy fölszállhatunk. Harminc kilométert kell utaznunk Mártonházától Bodóvárig, de csak este hét órakor leszünk ott. Egy másodosztályú kupéban húzódom meg, amelyet középen folyosó oszt ketté.
A tulsó fülkében egy bajúsztalan, bricsessznadrágba bujt fiatalember telepedik le, elég zajosan. Csakhamar egy férfikorban levő úriember is belép a kocsiba, s egyenesen a fiatal utassal szemközt foglal helyet. Kölcsönösen, a feltűnést kerülve, szemügyre veszik egymást, miközben elindul a vonat. Ha szemünk nem csal: ismerőst vélnek felfedezni egymásban, vagy pedig meg akarnak ismerkedni.
A fiatalember fesztelen barátsággal megszólítja a szerényebbet:
- Zlatnyánszky orvos úrhoz van szerencsém?