Vándorló fegyház [antikvár]

Részlet:Összeesküvők és ellenállókNyirkos, hűvös szél keverte a budapesti utcákon a szemetet, a hulladékot és a hervadt faleveleket 1944. október közepe táján. Ekkor még az Üllői úti sebészeti klinikán étkeztem. Az előírt szigorú diétát akkoriban a legjobb polgári család sem tudta előteremteni . . . hát még a magamfajta, rendszertelenül élő, lakó és táplálkozó, illegális kommunista.A szokatlanul korán, szabályszerűtlenül beköszöntő őszt szép, szabályszerű vénasszonyok nyara előzte meg. Jól emlékszem erre is, mert szeptember elején feküdtem be ide, hogy évek óta kínzó gyomorfekélyemtől megszabaduljak. Az alkalmat az adta, hogy a felső vezetés" véleménye, sőt utasítása szerint túl sokat voltam előtérben. Veszélybe került biztonságom és rajtam keresztül természetesen a mozgalom is.Nem ez volt az első eset, hogy egy időre el kellett tűnnöm. De a nyár derekán ilyenkor lementem a Balatonra vitorlázni. Üthette bottal a Balaton vizén a nyomomat a rendőrség, csendőrség, a kémelhárító vagy a Gestapo, ha éppen akarta.Mindenesetre álnéven - mint Huber Ferenc, bonyhádi középiskolai tanár - vétettem fel magam, csak jó barátom, ifj. dr. Verebély Tibor, egyetemi magántanár, az osztályvezető főorvos tudta, ki vagyok, mi vagyok.Horthy október 15-i rádiókiáltványát is a klinikán hallgattam meg. Hallatlan izgalom fogott el, mint mindenkit. Tudtam ugyan, hogy valami készül", de ez a kiáltvány, ez a mód és forma mégis váratlanul ért. Elhatároztam,