Bővebb ismertető
A vérmes kakasszállító varrólányokkal üzekedik a szövetbálák között; a bőtejű tizennégykarátos anya játékgépbe tömi aranyát; a hólyaghurutos kéményseprő lelke testéhez részegedik, fehérre meszeli a fákat; a krumplislány szürke buklékabátjában belevész a falba; a siket bádogosok titkon kést dobálnak az eltűnt nő köré; a folyóban született férfi vizelés közben ugyanabba a folyóba zuhan; egy vörös macska a csicsókásban leskelődik, miközben a szobafestő felesége és a veterniár egymásra talál; Malvinka már megint papucsban, ám pucéran napfürdőzik, szomszéd Hergó nagy örömére; a koporsókészítő lányát lidérces álmok gyötrik apja ágyában; meglebben egy selyemfüggöny; a fagylaltozóban csillárig érő poloskaidomár ikerpár tesz látogatást; egér, dió és a prosztatatúltengéses öregember sorsára vár a hideg kályha mellett; a furnérfal két oldalán két festő fest, lovak, platánok, halszag és pálinkaszag; a diákok beköltöznek a szekrénybe; rántottagőzbe ibolyaillat vegyül; aranyló szöszök szálldosnak; békacomb sül, epilepsziás kutya vergődik; a fordító patakba gázol Ászja után – és Berniczky Éva az Ung fölött a várhegyről, padlásszobája ablakából figyeli mindezeket. A helyszín Ukrajna, közelebbről Kárpátalja. Ahol - a határon túli magyar Berniczky Éva könyvét olvasva úgy tűnik - az abszurd nem esik messze a valóságtól. De ő otthonosan mozog ebben az ambivalens világban, hiszen a sajátja, minden apró részletét ismeri, magától értődő természetességgel meséli el a leghihetetlenebb eseményeket, és ettől olvasója is otthon érzi magát a hely képtelen történeteiben - melyekben a vérmes kakasszállító varrólányokkal üzekedik a szövetbálák között, a hólyaghurutos kéményseprő lelke a testéhez részegedik, a folyóban született férfi pedig vizelés közben ugyanabba a folyóba zuhan. Berniczky Éva pedig az Ung fölött a várhegyről, padlásszobája ablakából figyeli mindezt. A szerző korábbi könyveihez (A tojásárus hosszúnapja, Méhe nélkül a bába) hasonlóan a Várkulcsa is egyszerre gyönyörködtető és borzongató, kacagtató és szívszorongató, de mindenekelőtt összetéveszthetetlenül szépirodalom.