Városablak [antikvár]

Részlet a könyvből: Bigamanó erősen kapaszkodva araszolt lefelé a lépcsőn. A fajét félig oldalra döntötte, félig hátracsavarta, mint az érdeklődés pózába merevedett egzotikus madár. - nagyon fáj? - érdeklődött Robber gida, és tátott szájával az orra alá dugta a mézeskalácsos staneclit. - Mm - rázta meg a fejét óvatosan Bigamanó, és mindjárt fel is kiáltott a fájdalomtól - Csak attól félek, hogy Ő szegény megüti magát. - A hüvelykujjával a háta mögé bökött. A lépcsőn, fokról fokra kopogtatva a feje búbjával, akárcsak valami elázott kabát, vagy egy vízszintes - méghozzá lépcsőzetesen vízszintes - személyi követő, elnyúlt, barnás árnyéka vonszolódott a koszban.