Városliget [antikvár]

Részlet: A Városligeten keresztül bandukoltam haza. Csöndes a szép, nagy alföldi kert mostanában, igen nagyon csöndes. Csak a környéke zúg, morajlik, világít. Ide hallatszik a nagy nyári mulatókeretből a hullámvasút utasainak dévaj rikoltozása. Zongoraverklik hangfoszlányait hordja ide a szellő. A nyári ég vöröses fényben veri vissza az Andrássy-út sugárzó, világító lámpáit. Mentem, ballagtam a kihalt Stefánia-úton. Egyszerre csak, mintha álmodnék... trap-trap! Megállott mellettem egy kocsi. Csöndes, kesernyés, tisztelettudó hang szólt felém a bakról: -Tessék beülni, tekintetes úr. Mostanában megint feltűntek az egylovas kocsik, éjjel, a Városliget környékén. De ez, amelyik most csöndesen, szinte félénken megállott mellettem, rendes, szebályos fiaker volt, csak éppen, hogy a rendszám nem pislogott a lámpa kristályüvegén.