Varsó [antikvár]

Részlet a könyvből:Az őszi éjszakák Lengyelországban koromsötétek. Ég és föld szoros ölelkezésben szövi a teremtés titkát. Amint derengeni kezd a hajnal, leválik az ég a földről, felszáll és friss, érintetlenül hófehér dér marad nyomában a mezőkön és réteken. A fákról cseppek hullanak. A föld hallgat. Még állati hangok sem hallatszanak. A föld még senkié sem, éppen csak most született meg a felszálló ég alatt; mint valami talált gyermek fekszik elnyújtózva a friss harmatban... A mezők felől hangok közelednek, mintha egyes vízcseppek hullnának le láthatatlan esőcsatornákból; az éjet-napot összekötő szürkeségből előbukkannak az első tejeskocsik és a kőhídon át Varsó külvárosa, Prága felé dübörögnek. A bádogkannák csörömpölése messzire elhallatszik a reggel csendjében és felkelti az alvó világot...