Vasárnapok [antikvár]

Részlet a könyvből: ... Kicsoda maga? - Maga kicsoda? - Semmi köze hozzá. - De magának se ahhoz, hogy én ki vagyok. - Nem is vagyok rá kiváncsi. - Hát akkor miért kérdezte az imént? Erre a professzor nem tudott megfelelni hirtelenében; és az ábrázata egy kicsit ostobaforma lett. A villamoson pedig mindenek mosolyogtak, kiváltképen a hölgyek. A hosszú, vékony orru, kormos, szőke szakálu lakatoslegény megérezte, hogy a közvélemény vele tart; hát megint elmondta, amit elmondott a veszekedés alatt már vagy hatszor: - Kérem, munkából jövök, a zsebemben van egy kalapács. Ez mellém ül, és azt mondja, hogy nyomja a kalapács: üljek arrább. Azt mondom: üljön ö, ha neki tetszik, hiszen ö van szélrül, én nem tolhatom odább a kocsi oldalát.. Akkor meg azt mondja nekem: csiba! . . . A lakatoslegény magyar fiu volt, és alkalmasint nem is tudott másképen, csak magyarul. De a gyárban ö reá is ráragadt a németes szóejtés. Ennélfogva beszéde gyámoltalannak érzett...