Vasáradat [antikvár]

1918. A Tamanyi hadsereg szakadatlan és véres harcok közepette vonul vissza a lázadó ellenforradalmárok megszállta Kubányból, hogy egyesüljön a Vörös Hadsereg főerőivel. Nemcsak az összecsapások, hanem a visszavonulás, maga az út is kegyetlenül tizedeli a nélkülözésektől, hőségtől kimerült katonákat. Az életet mégis ez a menetelés jelenti. Mennek, mindig csak tovább, hogy elszakadjanak az éhező farkascsordaként nyomukban loholó fehér kozák egységektől, mert különben a biztos halál, irgalmatlan leszámolás vár mindnyájukra: öregre, fiatalra, asszonyra, csecsemőre és katonára egyaránt. Szerafimovics drámai sodrású, mélységesen emberi alkotása történelmi tényen alapul, s mint cseppben a tengert, művészien ábrázolja azt az átalakulást, amelyben az orosz nép a forradalom kohójában keresztülment. A világhírű mű ez alkalommal új köntösben, az októberi forradalom ötvenedik évfordulójára jelenik meg.