Vasúti baleset [antikvár]

Részlet: Gond. Szép, hideg reggel volt, karácsony és újév között. Alan Frith-Walter a Victoria-állomásra hajtatott egy elegáns, új, narancsszínű taxiban. Egy vékony kötet volt a kezében, Wordsworth The Prelude-ja, ennek a kinyitott lapjaira nézett a várható magasztos élvezet kellemes érzésével. Műveltebb üzletember volt, aki vajmi ritkán törődött a költészettel. De nemrég Matthew Arnold könyve akadt a kezébe és Arnold komoly és meggyőző Wordsworth-dícsérete a The Prelude szerzőjére fordította a figyelmét. Rögtön érezte, hogy nem csalódott. Érezte, hogy Wordsworth az ő igazi költője. Az első ötven sorban talált egy csomó olyan kifejezést, ami megfogta a képzeletét. Elmenekülve a roppant városból, ahol «Hosszú gyötrődésben élt». «Az egész föld előttem fekszik», «Édes szabadság». Igaz, hogy randevúja volt a feleségével egy bizonyos nap bizonyos órájában egy bizonyos fürdőhelyen a kontinensen. Mégis, úgy látszott, az egész föld előtte van és érezte a szabadság ragyogó érzését. A kocsi félig nyitott ablakán át jövő friss, könnyű szél csakugyan «az ég édes lehellete» volt, és benne is, belül, megvolt az ennek megfelelő légáramlat, mely «halkan rezzent, fokozódó erővel». S tudatában volt annak is, hogy «derült bizalommal néz az eljövendő dolgokra». Mint nagyon sok felelősséggel dolgozó ember, szokva volt hozzá, hogy mindig gondjai legyenek; szellemi nyugtalansága majdnem állandó volt.