Veér Anna alszik [antikvár]

Részlet a könyvből: 1931 november 18-án Sólyom-utca tizenegy szám alatti ház előtt egy huszonnyolc-harminc év körüli fiatalember állott meg. A ház egyik ablakában nagy betűkkel hirdették: Csinosan bútorozott különbejáratú szoba fiatalembernek kiadó. Azonnal bement a házba. Egy serényjárású öregasszony fogadta. - A szoba végett tetszik jönni? Erre fáradjon. Kötényébe törülte nedves kezét, mert éppen mosott volt és úgy nyitotta ki az ajtót: - Ez az a szoba. Nagyon komfortos, mindenki meg volt vele elégedve. Egy katonatiszt volt az utolsó lakóm, tán soha életében nem ment volna el tőlem, ha el nem helyezték volna. De elhelyezték Craiova-ba. Mondta is, mikor elbúcsúztunk: Rebi néni, - mert Rebi néninek nevezett a lelkem -, ilyen lakásom már soha nem lesz nekem, se ilyen jó háziasszonyom. - Mi az ára? - Meg se tetszik nézni? Nézze meg előbb lelkem. Ha jól megnézi, akármit megad érte. - Mi az ára?