Végre egy jó házasság [antikvár]

Részlet a könyvből: Esti fél tíz felé járt, amikor elkészültek a csomagolással. Fáradtan ültek le az ebédlőben a pamlagra. - Holnap ilyenkor... - sóhajtotta a férj. - Holnap ilyenkor... - merengett az asszony - bizony nagy kanállal fogok enni... De te! Mi lesz veled... - Mi lesz velem? Hát valami szép táncosnőnél leszek... Vagy a Palikánál... Ezen mindketten mosolyogtak, az asszony hálásan a sikerült élcért. Eszébe se jutott, hanyadszor hallja. Pedig a "szép táncosnőről" és a "Palikáról", a ledér életet élő özvegyasszonyról gyakran esett szó köztük. Ha a férfi későn jött haza az irodából, ami különösen régebben sokszor előfordult és az asszony tuláradó, szeretetteljes szánalommal ölelve át, kérdezte: már megint ilyen soká kellett maradni az irodában, rendszerint ez volt a válasz: hát bizony, nem valami szép táncosnőnél voltam.