Végre élsz [antikvár]

Váratlan időszerűséggel szólalnak meg Kornis Mihály fiatalkori novellái. A Végre élsz szövegei nemcsak élnek: újra élnek és erősebben élnek, mint valaha. Élteti őket a folyamatosan lüktető jelen, mivel a halálig és azon túl is megélhető, örökre kizökkent idő van jelen ezekben a történetekben: nagyapa és unokája test-cseréjében, az eltemettetése vesszőfutását elmesélő halott apáéban, a játszótéri homokozóban feltámadó orosz katonáéban, a táborozásra kárhoztatott kisdiák naplójában, vagy a Duna hullámaiból felbukó egykori áldozatok táncában. A páratlan nyelvi leleménnyel megalkotott szövegek olvasói és hallgatói egyaránt meggyőződhetnek róla, hogy az írások épp olyan szuggesztív erővel hatnak nyomtatásban, mint a könyvhöz mellékelt mp3-as CD-n, a szerző előadásában. "Kornis Mihály derűs iróniája, a démont megidéző és összekötöző jókedve, hol csak bohóckodó, hol egyenesen hülyéskedő, hol meg morbid fintora azért hiteles, erkölcsös, sőt hősi gesztus, mert egyszerre tud és mer szólni és hallgatni mindennemű faggatásról és faggattatásról, szaggattatásról és szaggatásról." Alexa Károly