Végre kisüt a nap [antikvár]

Részlet a könyvből: Az Elmdown Repülőgépgyár Részvénytársaság fő gyártelepe jól el van rejtve Közép-Anglia déli részének egy ködös völgyébe, mögötte nagy lapos mező, a repülőtér. Elhelyezése kifogástalan. Meglehetősen kiesik az útból, a legközelebbi város tíz mértföldnyire van, de hát ez volt a cél. A gépeket kipróbáló pilóták gyakran jelentik, hogy a gyár felülről szinte láthatatlan. A tetők ügyesen álcázottak, az élénk színű hálók, melyek az éles hajlásokat takarják, varázslatos díszletek. Vannak napok, mikor még a földről is nehéz kivenni az óriási műhelyeket. Ahogy a ködön keresztül a festett, színes falakat nézi az ember, azt hinné, valami játékfalut lát. Ha valamelyik ősapánk hirtelen idetoppanna, azt hinné itt valaki megbolondult. Régimódi szemlélet szerint olyan ez a hely, mint valami hóbortos ötlet. Már maga a gyárhoz vezető út sem illik a vidék képéhez, mintha csak éppen most göngyölítettek volna oda egy hatalmas, homokszín szőnyeget. A gyárépület pedig, ha közelről már nem is látjuk díszletfalnak: festett fákkal és mezőkkel; úgy tűnik, mintha nem is itt építették volna fel. Talán valami messze városból hozták ide és csak úgy letették az út szélére, mintha egy óriásgyerek játékos ötletből homokvárat épített volna) hatalmas ujjaival. Ha féltucat óceánjáró hajóit pillantanánk meg az alacsony zöld dombok közé összezsúfolva, az sem lenne meglepetés...