Végzet [antikvár]

Részlet a könyvből: Kora reggel, midőn a nap korongja még alig kelt föl az égbolt alján, felszedtük a horgonyokat. Kieveztünk az öbölből s a torkolathoz érve kibontottuk a vitorlákat. A szél megduzzasztotta vitorláinkat, a kötelek megfeszültek, az árbocok recsegtek, - kijutottunk a nyílt tengerre. Húsz ember ült az evezőknél, tizen-tizen mindkét oldalon. Magasba lendültek a vörös evezők, kék csöppek peregtek végig rajtuk, - daloltak a piros ajkak, tréfálkoztak a szakállas szájak. Így múlott el az első nap, - a part eltűnt, - leszállt az alkony. Az éjszaka csöndes volt. A hajó nesztelenül ringott lankadt vitorláival az elcsendesedő nagy hullámokon. A hold aranykoronákat szórt, a csillagok ezüstfilléreket hintettek az alacsony hullámokra.