Végzet és gondviselés [antikvár]

Kétszeres örömmel bocsátom e kedves munkát magyar olvasóközönségünk elé, mert most már nemcsak annak a reménye éltet, hogy sokaknak szerzek vele oly sok örömet és igaz tiszta élvezetet, amennyit abban magam is találtam mindazokkal együtt, kik tartalmát megismerték, hanem különösen jól eső érzéssel tölt el az az általános nagy érdeklődés is, mellyel a magyar olvasóközönség az előre kibocsátott iveket fogadta. Igazi inspiráló hatással volt ez a körülmény munkámhoz, annyival inkább, mert szerencsés vagyok az érdeklődők közé közönségünk legjavát számithatni. A freiburgi egyetem egykori tudós tanárának, Stolz Albánnak, Meineke Ágoston tudós filologus leányával, Júliával folytatott levelezését ismeri meg magyar olvasóközönségünk e műben, mely - nem kételkedem - meg is fog felelni a sokak részéről hozzáfűzött várakozásnak. Bizonyára egyet fognak velem érteni tisztelt olvasóim, hogy Stolz Albánt, a nagy gondolkozót és kiváló egyházi irót, megkapóan jellemzik e levelek, melyek okvetlenül meggyőzik róla az olvasót, hogy Stolz Albán nemcsak kiváló irodalmi munkái által volt képes oly csodás módon hatni az emberi lelkekre, hanem rokonszenves egyénisége, vallásos meggyőződésének ritka ereje és közvetlensége vonzották különösen hozzá a kutató és vergődő lelkeket.