Végzetes ifjúság [antikvár]

Részlet a könyvből: - Igy szólt: - Lehetséges. Talán igaza van. Talán nem lesz egészen haszontalan, ha ez a történet nem megy feledésbe, ha lerögzítjük. El fogom mondani önnek. Nyiltan fogok beszélni s kérem előre is, ne csodálkozzék ezen. Gondoljon mindig arra, hogy én nem állítom, hogy nekem volt igazam. Az igazság soha sincs egészen sem az egyik, sem a másik oldalon. De Ágnes itt, ahelyett, hogy folytatta volna, elhallgatott, kis ideig csendben maradt és mozdulatlanul. Az volt érzésem, hogy visszatartja lélekzetét. A karmestert juttatta eszembe, aki, karjaival a levegőben, kezdés előtt, utolsó haladékot ad zenészeinek.