Végzetes kirándulás [antikvár]

Egy présházban ragadni az éjszaka közepén volt kedvesemmel, egy helyi orvossal és három rendőrrel, nem szerepelt a terveim között. Fáradt voltam, nyűgös és kialvatlan. Amandával egy hete, megállás nélkül üldözünk egy gyilkost, keresztül az országon. Úgy nézett ki, hogy végre a nyomára bukkantunk, de ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük az elején. Mikor kiengedtek a kórházból a Simon ügy után, amiben mellesleg koronatanú és némileg sértett is voltam, hallani sem akartam a pihenésről, azonnal belevágtam az újabb vadászatba. Ezúttal társaságom is akadt, Amanda, akit évekkel korábban eljegyeztem, és kevés választott el attól, hogy templomban is örök hűséget fogadjak neki. Kapcsolatunk azonban tragikus fordulatot vett az édesapjával történt események után, így évekig nemigen láttam. Egészen mostanáig. De hogy néhány szót ejtsek az ügyről is, az első áldozat halálát egy mérgezett almás pite okozta. Kicsit bonyolultabban, mint Hófehérke történetében, és a folytatás is inkább csak emlékeztetett gyermekkorunk horrorisztikus meséire, de ezen a nyomon indultam el, mert ebben több volt a logika, mint bármilyen más elméletben. Volt min elindulnunk, „kenyérmorzsákat" követtünk, amit a gyilkos hagyott hátra. Most éppen idáig vezettek, Zala megyébe. Sormásra. A béke és a csend községébe, ahol most egy vérengző pszichopata jár szabadon, ha csak már el nem inalt, hogy máshonnan küldjön nekünk újabb morzsákat.