Végzetes találkozás [antikvár]

Részlet a könyvből:A természet legragyogóbb májusi köntösét öltötte magára. Varázslatosan szép tavaszi este volt, olyan amelyik gyönyörűséggel tölti el az emberek szívét és - hacsak rövid időre is - életvidámságot és reményt csepegtet még a legbánatosabb lelkekbe is. A fákat és bokrokat valóságos virágözön borította és édes illatuktól balzsamos volt a levegő. a lemenő nap sugarai rózsás fényükbe burkolták a tájai és százszorosan megsokszorozták a szépségét.Egy kisebb német fejedelemség fő- és székvárosának a környékén terült el ez a táj, amely országszerte híres volt bájáról és termékenységéről. Virágzó gyümölcsfák között, kis pirosfedelű házak lapultak meg a völgyben, füstölgő kéményükkel hívogatólag intve a hazatérő éhes munkásoknak. Kelet felől sűrű erdő határolta a völgyet, amely sötétebb zöldjével éles ellentétben állott a táj derűs színeivel. a távolban, ahol az erdő egy kies dombra kapaszkodott fel, egy büszke kastély körvonalai látszottak, a Hohenfels kastélyé.