Velencei kémek [antikvár]

Ezek a kémjelentések a XVIII. századi Velencében íródtak. Az ősi és büszke köztársaság ekkor már teljesen elvesztette politikai és gazdasági jelentőségét. Kiesett a világkereskedelem és a világtörténelem útjából, mind a kettő elkanyarodott Nyugat, az Atlanti-óceán felé. A XVIII. században Velencében már nem történik semmi, ami világtörténelmi fontosságú volna. A lagúnák mozdulatlanul feküsznek. Távoli viharok - a Felvilágosodás, a Forradalom - csak kicsi fodrokat vernek fel rajtuk, amint majd a kémjelentésekből látjuk. A velencei köztársasággal már csak egy dolog történhet: hogy megszűnik. Napóleon elfoglalja és véget vet önállóságának; jelentéseink a vég közeledéséről is hűségesen beszámolnák, önállóságát ezután már csak egy pillanatra fogja visszanyerni: 1848-ban, amikor minden meginog és egy percre úgy látszik, mintha újra kiosztanák a kártyákat, Velence ismét kikiáltja függetlenségét és vezére, Daniele Manin, szövetséget köt egy másik, függetlenségét és vezére, Daniele Manin, szövetséget köt egy másik, függetlenségéért küzdő kicsi állam fejével, Kossuth Lajossal. De Velencét ekkor már körülzárták az orsztrákok, Manin csak egy kintszorult megbízottja révén tud a magyarokkal tárgyalni és azután nemsokára elesik Velence is, Kossuth Lajos egyetlen szövetségese.