Véletlen találkozások [antikvár]

Részlet a könyvből: Tudnod kell, hogy én mostanában papucsban és hálókabátban töltöm napjaimat. Ezek a papucsok puhatalpúak, tehát zajtalanok, ezt is tudnod kell a továbbiak miatt. És mit még? Hogy nálam az ajtók is mindig zajtalanok, mert jól meg vannak kenve. De beszéljünk az eseményekről. Ismét hegedűkészítésre adtam magamat az utóbbi időben, amely művészetet, mint talán emlékezel, apám akaratából tanultam meg fiatalkoromban. Egész nap pincémben, padlásomon motozok tehát s a finom, jól kiszikkadt habos-kőris, éger és egyéb finom faáruk hüvelyknyi vastag lemezei között válogatok, a vonókésemet élesítgetem, a legeslegfínomabb lakkokat vizsgálgatom és próbálgatom üveglemezeken, hogy egyenletesen száradnak és keményednek-e? És más ilyeneket művelek. Ha látnád, vagy hallanád, hogy éjjel mint kopácsolok a felső emelet egy kamrájában, üvegből, még hozzá bolognai kék üvegből készült lampettám, valamint egy vízzel telt üveggolyó fényszóró világossága mellett, - ha mindezt látnád, azt hinnéd, elment az eszem, vagy legalább is: hogy lelkem már nincs is, mert elszállt hozzá méltatlanná vált hüvelyéből. Mert testem silánnyá vált Giovanni az utóbbi félév alatt, ezt meg kell írnom neked, - viszont a lelkem és a szívem... mit mondjak erről? Ma álmomban madarat fogtam a kertemben levő olajfa ágai közt... a madár ijedten csipogott, rémülten, félájultan csapdosott szárnyaival (álmomban, el ne feledd), de én előbb nevettem rajta s micsoda szeretettel, el nem mondhatom!