Vendégjátékos voltam [antikvár]

GANDI, HÁ NÉLKÜL András volt a keresztneve, szülei Bandinak becézték. A gimnáziumban Bandiból Gandi lett. Abban az osztályban majdnem mindenkin ottragadt valamilyen mulatságosnak szánt, új név: vagy egy külső jellegzetesség, vagy egy belső tulajdonság alapján, de az is előfordult, hogy egy elszólásból keletkezett a ragadvány. Volt például egy Libái Hajnalka nevű lány, aki eleinte Liba Hajni volt, később már csak Liba vagy Libuci, sőt Buci. Az egyik srácot a járása miatt elnevezték Csámpinak, a másiknak, aki folyton rajzolt. Művész vagy inkább csak Művi lett a neve. Egy harmadik osztálytársukról, akinek Jenő volt a keresztneve, kiderítették, hogy ő tulajdonképpen Eugenius, emiatt néhány hétig Géniusznak szólították, később meg Zseninek. Azt mondták róla: aki olyan sokat okoskodik, mint ő, az csak Zseni lehet. Az nem zavarta őket, hogy a Zseni női név. Ellenkezőleg, még tetszett is nekik. Ugyanilyen megfontolásból volt az osztályban egy hollófekete hajú lány, aki a Szöszi névre hallgatott. Bandiból úgy lett Gandi, hogy az első tornaóra előtt az öltözőben Kadicsek, akit később a tanárok is Bodicseknek hívtak (erőszakos, tülekedő fajta volt), felfigyelt a mellette hajladozó magas, vékony fiú kiálló bordáira, és felkiáltott: „Odanézzetek! Ez tisztára Gandhi!" Még szerencse, hogy az indiai szabadságmozgalom vezetője jutott az eszébe, nem pedig Kafka koplalóművésze vagy a koncentrációs táborok halálra éheztetett foglyai. Mert akkor a jó ég tudja, milyen nevet ragasztottak volna a jelen történet szereplőjére, amelyet aztán 1966-tól - akkor vok elsős gimnazista, és akkor történt a névadás - viselhetne mind a mai napig.