Vér a véremből [antikvár]

Részlet a kötetből: "Mama azt akarta, hogy gépírást tanuljak, de túlságosan nehéznek tünt és a gép is megfélemlített egy kicsit. Olyan nagy zajt csapott. Megkérdeztem ezért mamát, nem dolgozhatnék«e inkább a Landry áruházban. Éppen szükség volt pénztárosnőkre és igy azonnal fölvettek. Mama nem nagyon örült, mert ő a gépirónőséget magasabbrendünek itélte, mint a pénztároskisasszonyi állást, dehát én nem tehettem róla, a gép olyan bonyolultnak látszott és a lármája megijesztett. Biztosan tudtam, hogy sosem boldogulnának vele az ujjaim. Landryhoz való belépésem első napján már beszéltem mamának Williams úrról. A selyemosztályon dolgozott, a szomszédságomban. A selyemosztályon csupa férfi szolgált ki és az nagyon furcsa volt, mert a többi osztályon meg úgyszólván csakis lányokat alkalmaztak. A selyemben egy sereg öreg ember dolgozott, de Williams ur nem volt olyan nagyon öreg. Gondolom, harmincöt éves volt, én meg tizennyolc éves voltam. Elmondta, hogy már az ő apja is a Landry áruházban dolgozott és a Landry ur londoni üzletében is dolgozott, de odaát posztó-aruda volt a bolt neve, ezt olyan furcsának találtam."