Vera [antikvár]

Részlet a könyvből: "Lady Dollynak ezer oka volt arra, hogy boldognak érezze magát. Trouvilleban tartózkodott; nagy összegeket nyert kártyán és a lóversenyen; az ura tudatta vele, hogy valahova a világ végére utazik ugy hogy a szép asszony hosszú időre oly korlátlan szabadságnak örvendhetett, mint a madár fönn a levegőben; legújabb párisi ruhái jogos feltűnést keltettek a tengerparton; egy miniszter a minap valami államtitkot árult el neki, melynek mielőbbi kikürtölését rögtön fel is tette magában és a közelmúltban két nagykövetnétől és két vérbeli herczegnétől egy és ugyanazon a napon kapott meghívót. És ime a boldogsága mégse volt teljes. Sőt nagyon szerencsétlennek érezte magát. Folyton folyvást tépelődött és egyre azon gondolkodott : «Mit kezdjek vele, ha majd itt lesz ?» Ez a gondolat elkeserítette az egész délelőttiét oly annyira, hogy még a czigarettája sem íz lett neki és csak félfüllel figyelt a keringő dallamokra, melyeket a fürdői zenekar játszott. Mindenféle sötét gondolat ébredt tépelődő agyában. Eszébe jutottak az adósságai. Kételkedni kezdett a férje utrakelésében, aki tán teljes biztonságba akarta őt ringatni, hogy annál jobban megfigyelhesse őt és az esti vacsora alkalmából elköltött rákok is nyomták a gyomrát, mert kelleténél többet evett volt belőlök. De szegénynek csakugyan nagy volt a baja."