Véreim! Magyarok! [antikvár]

VÉREIM! MAGYAROK!(Felolvasásra szánt népies, hazafias beszéd.) Vezér eszméim: Az istent imádom,Hazámat szeretem.Királyom s a törvénytEgyaránt tisztelem.Hazám gyermekei!Ez oltár-szenteknek,Ha hiven áldoztok :Úgy boldog hon felettMennek el, tűnnek el,A késő századok.Isten a legmagasabb eszmény, a Világegyetem a legnagyobb tárgy; ezekből kiindulva szállok le fokonként csekély magunkig. Leszállok a sötét múltból a jelenbe, a jelenből bepillantok a rejtett jövőbe. Dióhéjba szorítom nagy tárgyaimat. Kérlek, legyetek türelmes hallgatóim. ELSŐ RÉSZ. A világegyetem és Isten. Midőn kimegyünk csendes, tiszta éjben a szabadba és feltekintünk az egekre, vagyis a világűrbe, ekkor a világegyetem kapuján pillantottunk be. A tömérdek csillag mind megannyi világtest, mint maga a mi földünk, kisebbek, nagyobbak; például a nap hat vagy hétszázezerszer nagyobb, mint ez a föld és a mérhetetlen távolságban még mennyi csillag lehet nagyobb a napnál is. Flammarion Camill híres csillagász azt állítja: lehet, sőt van is, oly távoli csillag, a melyből a sugár, mely most róla szemeinkbe érkezett, előbb elindult, mielőtt a mi földünk létezett volna.