Verseghy Ferenc kiadatlan írásai I. [antikvár]

ELŐSZÓ A 225 éve született és 160 éve elhunyt Verseghy Ferenc előtt tiszteleg kiadatlan müvei első kötetének közkincssé tételével a nevét viselő Megyei Könyvtár. Arra a Szolnokról indult s korának egyik legműveltebb, legsokoldalúbb gondolkodójává lett költőre és tudósra emlékezik ezzel is, aki papi reverendája, pálos szerzetesi köntöse alatt is a haladásért, az ész diadaláért dobogó szívvel küzdött a zsarnoki elnyomás, az emberi egyenlőtlenség, a botor vakbuzgóság, a babona sötétsége ellen. Annak a sokoldalú tudósnak ifjúkori müvei látnak most napvilágot e szerény kötetben, aki máig maradandót alkotott nyelvészetben, költészet- és szónoklattanban, zenében,stílustanban és esztétikában egyaránt. Arra a "Magyar Hárfás"-ra is emlékeztet e kötet, aki fiatalos hévvel lángolva és lángra gyújtva elsőként ülteti át magyar nyelvre "A marsiliai ének"-et, s ezzel gyűlölt célpontjává válik a haladástól rettegő államhatalomnak. De arra is, aki kis budaváraljai házikójában 9 évi nehéz várfogságtól meggyötörten, elaggó, beteg édesanyját gondozva is a beszélt magyar nyelv u-ralomra jutása érdekében írja tankönyveit, aki mindennapos gondok szorítása közben is vers és dallam, "ária" és szöveg egymásra találásának elengedhetetlenségén elmélkedik, aki az irodalom minden műfajában kipróbálja tolla erejét, aki játszi könnyedséggel és művészi módon fordít latinból, olaszból, németből, franciából. Arra is emlékeztet e kiadvány, aki nemes elégedetlenséggel küzd azért, hogy e fordítások a lehető legjobban feleljenek meg a magyar nyelv szellemének, s aki még súlyos testi bajoktól sanyargatva, az elmúlás küszöbén is tudósi pontossággal, szinte sorról-sorra javítgatja, "magyarítja" a Káldi-féle bibliafordítás általa hibásnak ítélt szövegét. 3