Vértestvérek [antikvár]

Első fejezet Róma, Kr. u. 52 februárja A főváros utcái zsúfolásig teltek emberekkel, akik az évszakhoz képest szokatlanul meleg napfényt élvezték. Nem sokkal múlt dél, a nap pedig fényesen ragyogott a tiszta égbolton. Musa már azelőtt érezte, hogy követik, mielőtt még észrevette volna a nyomában járó alakot. Elsősorban ez az ösztön volt az, amivel felhívta magára a gazdája figyelmét: azon veleszületett képessége, hogy kiszagolta a veszélyt. E képesség igencsak hasznos volt a szakmájában. A kisebb vagyon pedig, amit a kiképzésére költöttek, miután kiemelték az Aventinus utcáiról, élesre csiszolta csavaros eszét és gyors reflexeit. Éppolyan képzett volt, mint a császári palota bármelyik ügynöke. Jól tudta, hogyan kell lopakodni és csendben gyilkolni. Hogyan kell eltorzítani és eltüntetni egy hullát úgy, hogy igencsak nehéz legyen megtalálni vagy épp azonosítani. Tudta, hogyan kódoljon és fejtsen meg üzeneteket. Tudta, mely mérgek a leghatékonyabbak, ám mégsem hagynak maguk után árulkodó jeleket. Tudta, hogyan kell követni valakit a tömegben és a kihalt sikátorokon át anélkül, hogy felfedné a jelenlétét. Egyúttal arra is kitanították, hogyan vegye észre, ha követik. Korábban, amikor a Forum szélén megállt egy pék árusítópultja előtt, úgy téve, mintha csak egy lenne a kis cipókkal és süteményekkel szemezgető vevők közül, észrevett egy egyszerű, barna tunikába öltözött szikár, sötét hajú alakot, aki alig tizenöt lépésnyire tőle szintén megállt egy gyümölcsárus pultjánál, és közönyösen felemelt egy körtét, hogy szemügyre vegye. Musa a szeme sarkából tovább figyelte a férfit, alaposan felmérve annak gondosan jellegtelenné tett külsejét. Egy pillanat múlva eszébe ötlött, hogy már látta ezt az alakot az utcán, a ház előtt, ahova a gazdája aznap reggel küldte, hogy átadjon egy üzenetet. Egy olyan üzenetet, ami túl fontos volt ahhoz, hogy leírják, ezért meg kellett jegyeznie, mielőtt útnak indult volna. A nyomában járó férfi egyike volt a kockajátékot játszók körül tolongóknak, és épp akkor tápászkodott fel, majd nyújtóztatta ki a tagjait, amikor Musa utat tört magának a tömegen át. Ugyanabba az irányba indult az utcán, mint Musa, aki ugyan felfigyelt erre, de akkor