Vértorony I-II. [antikvár]

Részlet a műből: "Angalit özvegy tűkön ült. Sorsának ma el kellett dőlnie. Lehetőleg a vacsorával kapcsolatban. Férjét, az egykori várnagyot négy évvel ezelőtt kisérték utolsó utjára a havas oldalán. Azóta Angalit a várban egyre közelebb csúszott a tűrt személyiségek helyzetéhez. Lehetetlen volt tovább viselnie tekintélyének sorvadását. Attól ugyan álmában sem tartott, hogy Kővárból kiteszik a szűrét. Elvégre néhai Heckel Godofrédnak bokros érdemei voltak a Drágfy-fészek emberöltős fenntartásában. Harcban, békében egyaránt. De a kegyelet szomorú szárnya, mint számtalan példa mutatta, a Drágfyaknál sem terjedt végtelenbe. Védte az elhullottak maradékait a puszta létfenntartás forgandóságától, nem védte ellenben az alattomos széltől, mely a hajdani tekintély fényét bármelyik napon kiolthatta."