Veszélyes művészet [antikvár]

Hat évvel ezelőtt szegény húgom, a te drága édesanyád, sürgősen magához hívatott. Mint mindig, akkor is nyomasztó érzés fogott el, ahogy benyitottam hozzátok. Kis gyeek voltál, még, nem tudom, emlékszel-e lakástokra? Szűk, barátságtalan szobátok volt, olyan, amilyent megtalálhatsz minden pesti bérház hátsó udvarán. A főfalon apád félelmetesen eleven fényképe fogadta a belépőt. Gőgös arc, hajthatatlan homok, ábrándos és mégis konok szem.