Vészjelzések [antikvár]

Covid I. (P. M. barátomnak ajánlom.) Márton kómából való feleszmélése után, a lánya a sírós-neve-tős látogatása alkalmával tőle értesült: - Drága apám, el sem hiszem, amit az orvosod, a homlokát ráncolva nekem elmondott; hogy mennyire nem voltál együttműködő velük a gyógyulásodban - Nem is értem hiszen nem voltam magamnál hogy lehetettem volna egyáltalán együttműködő? Majd halkan, mosolyogva hozzátette: - Mivel egyáltalán nem is működtem. A gépek működtettek - De a lelki folyamataid? Azt mondták, hogy egyszerűen depressziós voltál? - törölhette tovább a könnyeit a mosolygó arcáról a lánya. De azzal folytatta: - Hál' istennek, kijöttél belőle A beteg nem válaszolt. Némán hallgatta a gyermeke ára-dozását, amelyben ligy fürdött, mint ahogy a megiíjulásban, az ébredés örömében is. Sőt, miközben a lánya - a drága, aranyos lánya, gondolta meghatódva - lelkendezését hallgatta, -7-