Vesztett boldogság [antikvár]

Két szűk szobás, kicsiny lakásban,Az utczaszintől jó magast,Pihenni kell a lépcsőházbanKétszer, amíg megjárod azt,Két testvér él csöndes magányban,Egy ismerősük sincs a házban,Habár kiváncsi mind nagyon,S mivel sötét ruhába járnak,És szóba senkivel sem állnak,Róluk egész mese vagyon.Hogy így, meg úgy - herczegleányok,Az apjuk lengyel vértanú,A czár szörnyen haragszik rájok,Vádolja őket nagy gyanú!A házmesterné félve reszket,És hány magára száz keresztet,Ha házbért szedni körbe jár -Mindig a bomba jő eszébe,S körültekint aggódva, félve,Hogy a dinamit hol is áll?