Vezércsel [antikvár]

A jegyző por- és tintaszagú. Így van ez, gondolja Latymer, ha az egyik érzék eltompul, a másik felerősödik. Mindennek érzi a szagát, a férfi leheletének sörbűzét, a lenti konyhában sülő kenyér élesztős illatfelhőjét, a kandallónál összegömbölyödve heverő spániel ázottkutya-szagát. Viszont keveset lát, a szoba elúszik előle, a jegyző csak bizonytalan, sötét körvonal, ahogy az ágya fölé hajol egy mosolyszerű grimasszal. - Ide tegye e kézjegyét, uram! - mondja tagoltan, mintha gyerekhez vagy gyengeelméjűhöz beszélne. Ibolyaillat lebben meg fölötte. Katherine az - az ő édes, drága Kitje.