Via Mala [antikvár]

Részlet a könyvből: A Felső-Rajna egyik keskeny mellékvölgyében, az Yzolla-völgyben állt egy magányos ház és mellette egy fűrészmalom. A „Jeff"-nek nevezték emberemlékezet óta ezt a telepet, amióta csak a Lauretz-család ott lakott. Sokan az Yzolla-hágón átkelő vándorok közül, észre sem vették a házat, amely mintegy kétszáz lépésnyire az országúttól, egy beszögellésben húzódott meg, a hétszáz méter magasságba emelkedő hegy szürke, kopár sziklafala alatt. A háromemeletes, keskeny ház durván kifaragott, szürke gránittömbökből épült, tetejét hatalmas kövek óvták széltől, vihartól. A nyitott fűrészmalom fészere előtt farakások tornyosodtak, deszkák, póznák és reggeltől-estig messze elhallatszott a fűrészmalom egyhangúan recsegő zúgása. Az Yzolla szolgáltatta hozzá a kíséretet, amint ellenállhatatlan erővel kergette habzó vizét a malom alatt meredeken lejtősödé medrében. A sziklafal, a háztető és a fészer teteje, a fenyőfák ágai és törzsei köröskörül mind csöpögtek a nedvességtől. Egy vízesés lármás katlanából hidegen alázuhanó vízfelhők permeteztek széjjel. Augusztusban, amikor a nap ferde sugarai elérték a völgynek ezt a rejtett zugát is, egyetlen szivárvány csillogó fátyola burkolta be az egész telepet és ilyenkor mintha a Hajnalpír istennője hétszínből szövött, világosságtól fénylő palástjával koszorúzta volna körül a komor, szürke, magas házat. Hüvelyknyi vastagságban moha nőtt mindenütt. A szomszédos erdő puha, nedvességtől átitatott talaján minden lépés nyomán kicsordult a víz. A fák illata és a tapadós gomba savanykás szaga feküdte meg a levegőt.