Vica regénye [antikvár]

Részlet: "Kramolin bácsi Tizenhat éves koromban- oh, már teljességgel nagy lány voltam,- az én édes jó kis anyusom (szegényke akkor már tizenöt esztendeje volt özvegysorsban) mindig azzal csufolt, hogy: -Vica, Vica, hova nősz, az Isten szerelmére? Hát nem tudod, hogy a fák sem nőhetnek az égig, pedig azoknak volna rá idejük, mert évszázadokig is elélnek? Hogy lehet ilyen kis lány ekkora nagy kamasz? Vicuskám?..."