Vicces-romantikus [antikvár]

Sokszor olvastam, nem tesz jót, ha az ember reggel egyből a telefonja után nyúl: a hírek, a közösségi média és az e-mailek mind megzavarják az ébredés természetes folyamatát, és stresszessé tesznek. Én legalábbis ezzel magyaráznám a tényt, hogy felment bennem a pumpa, mihelyt reggel a telefonomért nyúltam, és megtudtam, hogy Danny Horst és Annabei Lily járnak. Nem azért lettem dühös, mert szerelmes voltam Danny Horstba, vagy urambocsá! Annabei Lilybe. És nem is azért, mert a világon megint kettővel több ember találta meg az igaz szerelmet, míg én többnyire parlagon hevertem. Még csak nem is azért, mert a hírt nem magától Dannytől hallottam, jóllehet egy irodában dolgoztunk. Az volt az oka, hogy Annabei Lily egy szuper dögös, tehetséges, világhírű filmsztár volt, Danny pedig egy tökfilkó. Nem volt ő rossz srác, és a maga módján ő is tehetségesnek számított. Dehát az isten szerelmére, ő egy tévés vígjátékíró volt, ugyanaz, mint én, csak férfi változatban. Sápkóros, mindig kialvatlan és szarkasztikus. De talán pont azért, mert férfi volt, ráadásul tíz évvel fiatalabb nálam, több önbizalommal rendelkezett, kevesebb volt benne a megfelelési kényszer, és sokkal meg-gondolatlanabbul szólt be másoknak. Az afterpartikon még csak nem is leplezte, hogy be van tépve. Szinte nyíltan hangoztatta, hogy szociális szorongása van, és pornófiiggő. Amikor fontolgatta,