Vicza regénye [antikvár]

A minapában, a mikor délben hazajöttem, a feleségemet egy csinos, halvány, vidéki asszonykával leltem a szobájában. Mindjárt kitaláltam, hogy csak vidéki lehet, mert nem is szólván a ruhája szabásáról, a melyet már kevésbbé tudnék a tarkavarrónők nyelvén szakszerűen leirni, az egyszerű feketecsokros szalmakalapja még olyan keskeny karimájú sisakforma volt, mint a milyent tavaly hordtak és alig kerülhetett többe húsz koronánál, holott a fővárosi hölgyek fejszakajtóinak az ára manapság tudvalevőleg ötven és ötszáz korona közt szokott ingadozni. A menyecske, miután a feleségem bemutatott neki, szaporán felvilágosított felőle, hogy hajdanában, öt-hat évvel ezelőtt, iskolatársa volt az én oldalbordámnak; ennek az örömére mindjárt ki is húzott a duzzadó kis szatyrából egy jókora csomó telefirkált papirost, a melyet, mint a hogy a körutak sarkán a virágot szokták kinálni a járókelőknek a virágárús lányok, nyájasan felém kezdett lóbálni a kacsójában.