Vicza regénye [antikvár]

Részlet:"A minapában, a mikor délben hazajöttem, a feleségemet egy csinos, halvány, vidéki asszonykával leltem a szobájában. Mindjárt kitaláltam, hogy csak vidéki lehet, mert nem is szólván a ruhája szabásáról, a melyet már kevésbbé tudnék a tarkavarrónők nyelvén szakszerűen leírni, az egyszerű feketecsokros szalmakalapja még olyan keskenykarimájú sisakforma volt, mint a milyent tavaly hordtak és alig kerülhetett többe húsz koronánál, holott a fővárosi hölgyek fejszakajtóinak az ára manapság tudvalevőleg ötven és ötszáz korona közt szokott ingadozni.A menyecske, miután a feleségem bemutatott neki, szaporán felvilágositott felőle, hogy hajdanában, öt-hat évvel ezelőtt, iskolatársa volt az én oldalbordámnak; ennek az örömére mindjárt ki is húzott a duzzadó kis szatyrából egy jókora csomó telefirkált papirost, a melyet, mint a hogy a körutak sarkán a virágot szokták kinálni a járókelőknek a virágárús lányok, nyájasan felém kezdett lóbálni a kacsójában.- Tulajdonképpen - mosolygott rám kicsit félénken, - azért jöttem, hogy ezt átadjam magának.- De mi ez, kérem? - hátráltam óvatosan egy lépést a papirtömeg elől.- Ez... izé... regény, - kezdett akadozni a fiatal asszony."