Vidám napok barna emberek között [antikvár]

Ez a könyv elvezet az útról. El a szülőföldről, el a messze országok aszfaltos útjairól is.Aszfaltos út van mindenfelé. Ha lehet, elkerülöm, de nem mindig sikerül. Bali hegységben egyszer felkutatott egy barátom és felszedett az autójára. - Egész elparasztosodott itt a barna emberek között - mondta. Igy aztán visszavitt az aszfaltos útra és lerobogtunk Denpasar városka felé. Ott van a sziget egyetlen szállodája és a barátom coctailt itatott velem, hogy ne parasztosodjam el annyira. Ahogy lefelé robogtunk, felriasztottunk egy borjút, a finomalkatú, őzbarna borjak egyikét. Előttünk szaladt a fekete aszfaltos úttesten, mindig közvetlenül a hűtő előtt. Ha lelassítottunk, ügetett. Ha gyorsabban mentünk, vágtatott.Az én könyvem azoknak szól, akik lépésben mennek, nem vágtában, akik lélekzenek, nem lihegnek. Ez a könyv nem áttekinthető és egyvonalú, mint az országút. Mellékösvényeken vezet és keresztül-kasul a földeken át, néha szemlélődés okáért, néha valami szép kilátáshoz. És gyakran visz szeretetreméltó idegen emberek közé. Nincs benne összefüggés, nincs benne rendszer. Ez a könyv elvezet az útról.Bali-Papan, Borneo, 1929. július 18-án.Katz Richárd