Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A Nagyszínház a kilencvenes évek elején épült, pompázó barokk-stílusban, a békés, polgári kor ízlése szerint.
Ha 1940-ben leszállsz a villamosról és nézed a tornyos, cirádás, amphitheatrum-szerű épületet, elmosolyodsz s arra gondolsz, hogy a régi boldog idők építőbizottsága talán éppen erről a helyről szemlélődött és adta ki utasításait: a kupola egy méterrel magasabb legyen, majd izgatottan, a csendes nyugalomba süppedt századforduló rendkívüliség után sóvárgó hangján rendelkeztek: a homlokzat ablakainak vonalát valahogy merészen meg kellene törni, de már meg is hökkentek saját vakmerőségüktől s a bejárat tartására két görög istennő került, természetesen carrarai márványból. A pénz nem számított.