Vihar a lombikban/Híd a semmibe/A vizsgálat/A francia "új regény"/A szökés [antikvár]

ELSÖ STÁDIUM B-1 i'i'; Szombaton ebéd után minden zárva, Bohunka Austová kiugrott a villamosból, átszaladt a téren, és kifulladva berontott az üzletbe, épp hogy csak beengedték, s máris bezárták mögötte az ajtót, és szün- líV telen kulcscsörgetés közben elé dobták azt a meg- )• álmodott kis holmit; sebtében a vállához illesztette, és megállapította, hogy két ujjnyival a vénuszdombja alatt végződik, Bohunka nyelt egyet, a kulcsok a pulthoz ütődtek, Bohunka sietve fizetett, és miután kituszkolták az üzletből, boldogan fellélegzett a hangos csattanással kulcsra csukott ajtó előtt. Szaladni kezdett az űrhajó alakú piros villamos után, türelmetlenül körülugrálta a FELSZÁLLÁS előtt reménytelenül tolongó tömeget, aztán nekivetette magát a LESZÁLLÁS éppen becsukódó ajtajának, és a fémkeret szorítójába fogva, vadul törtetett fölfelé, de hiába; a vezető dühödten csengetett, Bohunka azonban tovább ráncigálta az összezáruló szárnyakat, rugdosta a gumiszigetelést, könyökéveltérdével lökdöste az előtte tülekedő ingerült embertömeget, míg végül lassan mégiscsak sikerült a dolog, és ő boldogan nekitámaszthatta hátát a legyőzött ajtónak. Inka kiürítette a lányszállást, persze csak a saját ágyát vetette be, Bohunka odalépett a magáéhoz, még föl kellene söpörni a padlót, letakarítani az asztalt, eldugni a cipőt az ágy alá, és ott a sarokban leszedni a pókhálót a plafonról, világos, hogy Inka csak a maga két sarkát takarítja ki; belakkozni a körmét, hova tűnt a második szék és Bohunka gyorsan levetkőzött, s már engedte is le magán, persze a tükör előtt, az új hálóinget, még csak nem is két ujjnyival, borzalom, de ha egy kicsit előrehajol az ember, akkor tűrhető. Az ablaktáblának nekiütődött az obligát kavics.